Város jelképei

Nyomtatóbarát változatPoslať e-mailom

A történelmi pecsét és a történelmi címer

Szerdahely legrégibb pecsétjét – amelyen Szent Péter apostol alakját figyelhetjük meg –, már a 15. század elejétől, azaz mezővárosi rangjának elnyerésétől használta a település. Szerdahely ugyanis már az 1400-as évek elején, Luxemburgi Zsigmond királyunknak a polgárságról kiadott törvényeivel (1405) megindult folyamat részeként elnyerte az oppidum, azaz a mezőváros címet – s innentől használhatta e pecsétjét.

Szent Péter alakjával az akkori mezőváros „Szerdahely bírói jogkörére utalt, amely a gellei szék bíró hatáskörével megegyező volt.”

Ez a legkorábbi ismert pecsétábrázolás, amely egy 1579-ben kiadott levélen maradt meg, a szent nem teljes, palástba burkolt alakját mutatja, a szentség jelével, glóriával a feje körött, balljában a mennyország kapuit nyitó kulccsal (amely egyben a pápai földi uralmát is jelképezi). Körirata: SIG(illum) *DE* Z...* COMI(taus) POS(oniensis).

A pecsétnyomat kopása, illetve sérülése (kitört az alsó részéből egy darabka) miatt sajnos apróbb részletek nem fedezhetőek fel a lenyomaton.

Később ez a pecsét kissé módosult, hiszen az 1600-as évekbeli okiratokon már egy a szent teljes alakját ábrázoló lenyomattal találkozunk: 

Szent Péter itt is hosszú, redőzött köpenyben tekint vissza ránk, feje fölött a glóriával, balljában a kulccsal, jobbjában pedig az Életet hordó evangélium könyvével, amely beleveszik palástja redőibe… A pecsét körirata szépen kivehető, s ismét Szerdahely rangjára utal: SIGILLUM OPPIDI ZERDAHEL (Zerdahel mezőváros pecsétje).

Sajnos, maga a pecsétnyomó a történelem viharaiban eltűnt, ami bizonyos azonban, az az, hogy Szerdahely, és 1854 után az egyesült Duna-Szerdahely elöljárói bizonyos alkalmakkor még ezt a pecsétnyomót is használták. (1854-ben Előtejedet, Nemesszeget, Újfalut és Szerdahely mezővárost egy közigazgatási egységgé vonták össze: ekkor „született” a Duna-Szerdahely elnevezés is.)

 

A gumibélyegzővel készült pecsétek egyik szép szerdahelyi példáját mutatja a Magyar Oklevéltár Altenburger pecsétgyűjteményének egyik 19. század eleji lenyomata. E gumipecsétnyomós pecsét körirata: SIGILLUM OPPIDI SZERDAHELY, s mint látjuk, itt is tapasztalunk változásokat. Ez a pecsét is Szent Pétert ábrázolja, hosszú köpenyben, glóriával a fejé körül, ám itt már a szent jobb kezében látunk – nem egy, hanem – két kulcsot, s az előző pecsétekkel ellentétben (s jól láthatóan) a bal kezébe került a könyv. Emellett további pecsétekkel találkozhatunk, például a község elöljáróságának a pecsétjével is.

A pecsétlenyomatok okán kell áttérnünk Szerdahely első ismert címerére, hiszen egyértelműen látható, s tudjuk is, hogy ez a pecsét szolgált alapul az Országos Törzskönyvbizottság által elfogadott, 20 század eleji címeres pecséthez, annak attribútumait, tulajdonságait emelték bele. Ebből készült a város címere is: azon ezüst pajzson, zöld mezőben, kék ruhába öltöztetve ábrázolva látjuk Szent Pétert. A szent kék ruhája felett vörös köpenyt is visel, illetve egyik kezében két fekete kulcsot, másikban arany könyvet tart, s a fején aranylik a glória.

Az új címer

Dunaszerdahely 1960-tól, várossá nyilvánításának dátumától új címert használ: „hasított pajzson a jobb mező ötször kék-arannyal osztott, a bal vörös mezőben a szerda nap arany jelével (a Mercurius jegy)”.

Az új címer szimbolikája

Az új címer a heraldika nyelvén próbálja kifejezi a város nevét, jelenét: „Arany búzatáblák közt folyó, kék Duna mentén fekvő, Szerdahely városa.” A címer jobb mezejében látható kék sávok a kék Duna illetve a Duna heraldikai szimbólumai.

A gabonatermékeknek a heraldikában alkalmazott általános színe az arany. Az arany sávokkal éppen a nagyméretű mezőgazdasági termelésre utalunk. Az osztások révén keletkezett hat sáv azokra a történelmi községekre utal, melyek összekapcsolása révén jött létre a mai Dunaszerdahely város. Ugyanis Dunaszerdahely 1960-ban történt városi rangra való emelésekor – az 1854-ben Duna-Szerdahely néven egybecsatolt négy községgel még további kettőt – Sikabonyt (Malé Blahovo) és Ollétejedet (Mliečany) is egyesítették. A vörös pajzsmező a címer bal oldali mezejében a címertulajdonos városi jellegére utal. A piros szín a heraldikában csak a szigorú értelemben vett városok címerében használható. A vörös címermezőben látható jel a szerda nap nemzetközi jele. A jelet a csillagászatban még ma is használják. Szerdahely első kiváltsága éppen a szerdanapi vásártartás joga volt. A szerdai nap jegye pedig éppen a vásárosok és kereskedők mitológiai védőszellemének egyben a szerdai nap istenének a jegyéből alakult ki. Egyúttal tehát azt a tényt is jelzi, amelyből a város a nevét merítette: a szerdanapi vásárt. Dunaszerdahely mindenkor nevezetes vásárhely volt.

 

A város zászlója

Dunaszerdahely város zászlójának színeit a város címerének színei határozzák meg. A városi zászlón tehát a címerszíneknek a címeren alkalmazott elrendezés alapján a következő sorrendben kell szerepelni: kék – arany – vörös.

Dunaszerdahely zászlójának hiteles alakja ez: A zászló gonfakon alakú, vagyis a zászló magassága a hosszának a fele. A jobboldali (rúd melletti) mező első harmada a zászló teljes magasságában kék színű. A zászlómező további két harmada, fölül arany alul vörös, a hossztengely irányában osztott. A zászló színes rajzát lásd az 4. ábrán.

A város zászlaját ünnepi alkalmakkor; államünnepek, városi ünnepélyek és nagyobb kulturális rendezvények idején használjuk.